Tlapazolaban hetek óta esik. Martina Guzman fazekas asszony és társai minden nap türelemre intenek. Arra várunk, hogy égetni lehessen. Az oaxacai faluban több száz fazekas asszony dolgozik, égetési technikájuk “quema al ras de suelo” (a föld szintjén történő égetés). Az udvar közepén régi agyagedényekből, fából és lemezekből épített tetszőleges méretű – a kerámia mennyiségétől függő – máglya látványa, igéző. Asszonyok tánca a tűz körül. A valóság, kemény és nagy tapasztalatot igénylő fizikai munka, pontos koreográfia szerint. Másutt, mint a fekete kerámiáiról ismert San Bartolo Coyotepecben ahol az agyag sima, szemcséktől mentes, a félig földbe ásott kemencékben lassú égetéssel készülnek a fényesre csiszolt fekete edények. Santa Maria Atzompa kerámiáinak zöld ólmos máza a spanyol hódítás idejére datálódik. Mexikó az agyag, tűz és a “comal” (a mexikói nép alap ételeinek elkészítésére a legszegényebb otthonokban is használt több ezer éves használati tárgy, egy kerámia „korong”) földje. A kimeríthetetlen változatosság ellenére a mexikói fazekasság ősi hagyománya eltűnőben van. (Mexico)